Párban szabadon

Szerző: | 2021.09.17.

 

Állandóan felbukkanó probléma, hogy Valaki úgy érzi a párja korlátozza, elnyomja Őt, elveszi a szabadságát, úgy bánik vele, mintha a gyermeke, a tulajdona lenne. Ahogy mondani szokták nekem, “feladtam miatta a szabadságom, a munkám, a barátaim,  félek bevallani, elmondani neki bármit, félek  a reakciójától, kiabálni fog velem, megbüntet, ha nem viselkedek jól, ha rossz vagyok”.

Ha programot akarnak csinálni, félnek megmondani, így el sem mennek, ha venni szeretnének  valamit maguknak engedélyt kell kérniük rá. Nincs semmi mozgásterük, a párjaik hozzák viszik őket, ott ülnek velük a fodrásznál, végig hallgatják a telefonbeszélgetéseiket.

Az egyik vendégemnek a férje rendszeresen a „ ha jó leszel, akkor ok”, a másiknak pedig a „ nem érdemled meg” kifejezést használja. 

Ezek a kapcsolatok nem természetes módon,  nem a férfi és női szerepek szerint működnek.

A férfi nem férfiként, hanem apaként van jelen, a nő nem nőként, hanem gyerekként vesz részt ebben a társasjátékban.

Az intimitás egy idő után eltűnik, a szex a kötelező feladatok közé sorolódik be, azt az igazi örömet és egyesülést nem adja meg a feleknek, melyre szükségük lenne. 

Ahogy az életben, amikor a kamasz elkezd lázadni a szülei szabályai ellen, előbb utóbb ezek a nők elkezdenek lázadni a férjük ellen. Eljutnak arra a pontra, hogy szabadulnának, már a jót is rossznak látják, ahogy a szakkifejezés mondja, elkezdik démonizálni a párjukat.

A bátrabbak tettekkel, a kevésbé merészek először csak szavakkal, majd teljes bezárással reagálnak azokra a szituációkra, dolgokra, melyeket évekig, akár évtizedekig természetesnek vesznek.

Ilyenkor a férfi megijed, hiszen érzi, hogy valami változik, ezért még inkább korlátozni szeretné a párját.

Állandóvá válik a feszültség, a veszekedés, még szigorúbbá az ellenőrzés. A nők őrlődnek, hiszen szabadságra, önálló életre vágynak, úgy érzik, hogy megfulladnak ebben a kapcsolatban, de mellette szeretik a férjüket, ott vannak a gyerekek, az egzisztencia, a biztonság. Ilyenkor indul be a kettős belső világ, egy titkos élet, mely sok esetben lelkileg és testileg is megbetegíti a feleket. 

Amikor hozzám eljönnek és őszintén feltáródnak a problémák, mindig kihangsúlyozom, hogy nem az a cél a szabadságnak, hogy mindent ott hagyva elhagyják a férjüket, hátat fordítsanak a családjuknak. Hiszen ezt ők sem akarják. A cél legyen az, hogy a párkapcsolatukban élhessenek szabadon, tehessenek meg dolgokat, az ellenőrzött gyermek szerepéből az egyenragú fél, a NŐ szerepébe helyezzék át magukat.

Nem lerombolni kell a kapcsolatot, hanem új alapokra helyezve, más értékekkel felruházva, újra kell építeni azt. 

Nem csak a férj a hibás a kialakult helyzetért, hanem bizony a nő is. Hiszen Ő volt az, aki az elején ilyen-olyan okból kifolyólag elfogadta a férfi szabályait, talán észrevétlenül csúszott át a kívánatos nőből az irányítható gyermek szerepébe. Ha ezeknek az okát, a változtatás félelmének a blokkjait megtaláljuk, felvállalva ennek a felelősségét, kemény munkával változtatunk rajta, akkor megerősödve, újra izgalmassá válva, a férfit nem kizárva, hanem bevonva az új életbe, újra egy harmonikus, boldog élet vár rájuk. Nem elnyomva, nem félelemben és önállótlanul, hanem kapcsolatban szabadon.

Ács Krisztina
(holisztikus coach-tréner)

Iratkozz fel!