Ülök Édesanyám lakásában és emlékezem. Pár nap és teljesen kiürül, vitték a bútorokat, berendezéseket, háztartási gépeket, tányérokat. Volt, aki természetesnek vette, hogy viheti, volt, aki
Képzelj el egy marék havat, amit a kezedbe veszel. Képzeld el, hogy gyúrsz belőle egy hógolyót. Egy kis formásat, éppen a tenyeredben elférőt. Képzeld el,
Mint egy medúza úgy lebegtem a tengerben. Az arcom épp csak annyira volt kint, hogy kapjak levegőt. Élveztem, hogy nincsenek súlyok, nincs teher, a sós
Amikor szétfeszít egy probléma, ezzel fekszel ezzel kelsz…amikor rányomja a hangulatodra a bélyegét, amikor már szinte másra sem tudsz gondolni…amikor semmi sem sikerül, amikor ugyanabba
Ültek egymás mellett, némán, a saját gondolataikban elmerengve. Automatikusan ették a vacsorát, szinte nem is érezve az ízeket. A háttérben szólt a tv, a híradó
Nagyon sokszor fordulnak hozzám különböző életkorban lévő nők azzal a problémával, hogy nem tartják elég férfiasnak a férjüket, nem néznek fel rá, már nem tisztelik.
A minap beszélgettem egy fiatal lánnyal. Arról mesélt, hogy az ötvenes éveiben járó szüleit mennyire sajnálja, mert nem élnek csak léteznek. Minden megoldásra van egy
Tegnap beszélgettem Valakivel. Régi kapcsolatokról, szerelmekről, barátokról. Régi érzésekről. Hogy miért olyan nehéz elengedni, miért ragaszkodunk olyan emberekhez, akiket már el kellett volna engednünk. Miért
Ma van a férfiak világnapja. Megérdemlik, hogy legyen nekik is világnapjuk, ha már nekünk, nőknek van nemzetközi nőnapunk. Bármennyire is szapuljuk Őket és hajlamosak vagyunk
Nőerőmű© Minden jog fenntartva! |Impresszum| Adatkezelési tájékoztató | Általános Szerződési Feltételek | Süti szabályzat
