Ragaszkodás, elengedés

Ács Krisztina

Ács Krisztina

Tegnap beszélgettem Valakivel. Régi kapcsolatokról, szerelmekről, barátokról. Régi érzésekről. Hogy miért olyan nehéz elengedni, miért ragaszkodunk olyan emberekhez, akiket már el kellett volna engednünk. Miért gondoljuk azt, hogy felelősséggel tartozunk irántuk?

Miért nem vesszük észre, hogy mi már nem azt jelentjük nekik, mint régen és legfőképp miért nem vesszük észre, hogy Ők már nem azt jelentik nekünk, amit régen jelentettek. Legyenek bármilyen kedvesek a szívünknek, egyszerűen kinőttük egymást. Már nem az a szerelem, nem az a szeretet, nem az a barátság. Megváltoztak, megváltoztunk…

Már nem azt nyújtjuk és nyújthatjuk egymásnak, amit régen. De mi ragaszkodunk. Ragaszkodunk egy ideához, egy érzéshez egy elképzeléshez. Ugyanolyan elvárásokat támasztunk irántuk, mint annak idején. Nem tudjuk és nem akarjuk észrevenni, hogy eljárt az idő a kapcsolatunk felett. Mert anno milyen jó volt…és mi hittük, hogy ez a szerelem, ez a barátság ez az érzés örökké tartani fog.

Én ilyenkor rendszeresen megkérdezem, hogy az ember hiányzik-e, vagy egyszerűen az érzés, amit Ő kiváltott belőlünk, az, akivé váltunk mellette?

Nehéz kérdés.
Hogy is tudnánk az érzést függetleníteni a számunkra kedves embertől?

A legnehezebb azt felismerni, ha a kapcsolat az utóbbi időben már csak arról szól, hogy használnak Téged. Amikor rádöbbensz, hogy többet adtál, mint kaptál. Amikor rájössz, hogy csak neked fontos a kapcsolattartás. Hogy ott támadnak hátba, ahonnan nem is vártad a támadást. Legyen az egy mondat, egy gesztus, egy cselekedet. Vagy éppen egy el nem mondott mondat, egy meg nem tett gesztus, egy meg nem lépett cselekedet. Ilyenkor nem érted, dühös vagy és szomorú. De rá kell jönni, hogy nem a másik tehet róla.

Te tehetsz, hiszen nem ismerted fel időben, ez a kapcsolat már nem tesz hozzád. Görcsösen ragaszkodtál. El kell engedned…Szeretettel, örülve annak, hogy egy ideig a társad, szerelmed, barátod volt. Az emlékeket senki sem veheti el tőled!

Hagyd, hogy az emlékek valóban a múltat jelentsék! Mert, ha túlságosan ragaszkodsz, a múlt emlékei csalódott jelenné válnak!

Ács Krisztina

Ács Krisztina

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Hasonló cikkek

Nagykorú lettem!

Ezen a napon mindig megállok egy pillanatra és hálát adok, hogy itt lehetek. 2006. március 6-án nyaki verőér és hátsó koponyadaganattal operáltak a Városmajor utcai Érsebészeti Klinikán. Az orvosok sokáig nem vették komolyan a tüneteimet, amolyan női hisztinek mondták, de

Tovább olvasom »

Lélekhatársértés….

Éled az életed. Felkelsz, dolgozol, végzed a dolgod. Neveled a gyerekeid, szereted a társad. Néha kikapcsolódsz, vannak barátaid, van hobbid. Minden kerek és szép. Időnként hálát adsz a sorsodért, örülsz, hogy nem történik semmi. Mert nem történik semmi. Néha unatkozol

Tovább olvasom »

Egy kapcsolathoz

Egy kapcsolathoz mindig két ember kell. Kettő. Mint a társasjátékban. Ott sem játszhatsz egyedül. Kevés, hogy Te szeretsz. Kevés, hogy Te akarod Őt. Kevés, hogy Te mindent odaadnál, feláldoznál, kockáztatnál érte. Mindez kevés, ha Ő nem akarja. Nem akarja, mert

Tovább olvasom »