Sosem egy pillanat alatt hagynak el bennünket vagy hagyunk el mi valakit. Többnyire hosszú idő, akár évek is vezethetnek egy szakításhoz, melyben rengeteg jelet küldünk a másik félnek, néha tudatosan, néha tudattalanul. A probléma az, hogy ezeket a jeleket a másik fél nem hajlandó tudomásul venni. Sokszor hisztinek, pillanatnyi zavarnak érzi, az ego dominál és ezért megsértődik vagy ami még rosszabb, nem hajlandó tudomásul venni a problémát. Bekapcsol a strucc effektus, amiről nem beszélünk, az nem létezik.
Ilyen jelek lehetnek, a szexuális élet megváltozása, a beszélgetések elmaradása, a közös programok megszűnése, egymás társaságában lévő unatkozás. Ilyen jel lehet, ha az egyik fél – lehetőleg finoman és asszertíven- felhívja a figyelmét a másiknak a testi változásokra ( drágám kicsit fogyhatnál, hízhatnál, lehetnél ápoltabb), az elhanyagoltság érzése ( a sok munka miatti minőségi idő elvesztése), a másik szemében felbukkanó szomorúság, a viták sűrűsödése, a társas magány.
Sajnálatos módon ilyenkor a másik fél ezt csesztetésnek érzi, megsértődik, ilyenkor jönnek az önmagukat felmentő mondatok:
· nem jól érzed
· nincs igazad
· nem tehetek róla én ilyen vagyok
· ha szeretsz ilyennek fogadsz el
· most miért mondod
· jó de Te is…
· jó de Te se…
· fáradt vagyok
· én mindent megteszek
Az első és legfontosabb, hogy ha a társunk valamit jelez felénk, ne kérdőjelezzük meg az érzéseinek a valódiságát. Hiszen nem tudhatjuk, Ő mit érez, hogy éli meg az adott élethelyzetet. Ne sértődjünk meg, ha megkér, hogy figyeljünk oda jobban magunkra, hiszen azért teszi, mert minket akar kívánni, ölelni. Ne sértődjünk meg, ha megkér, hogy töltsünk vele több időt, hiszen azért teszi, mert szeret és velünk akar lenni.
Felfoghatjuk hisztiként és csesztetésként vagy felfoghatjuk egy segély kiáltásért a kapcsolatunk megmentéséért.
Mint mindenhol az életben, itt is rajtunk áll, hogy miként reagálunk. Változunk, vagy megsértődünk és csodálkozunk, ha elhagynak.
