Valamelyik nap azt mondtam: azért jó álmodni, mert álmunkban a lelkeink beszélgetnek egymással… Őszintén… Mert ha találkozunk, az egonk elnyomja a lelkünket. Ehhez kapcsolódik most ez:
De akiknek a lelkük is ölelkezik, jobban kedvelik a homályt, a sötétet. A test csak az érzékszervével, a két szemével néz és érzékien lát vele.
A léleknek varázsszeme van, úgy hívják: képzelet és a másiknak a lelkét is látja vele. Érezlek – de közben elképzellek, mesét szövök köréd, álmodok rólad, gondolok rád – s te is ugyanúgy ébren álmodsz rólam.
Ez a különbség az álom és az álmodozás között… Álmodni és álmodozni jó dolog! Beteljesíteni az álmokat pedig nem lehetetlen. Csak bátorság kell hozzá. És lélek!
