Hógolyó

Ács Krisztina

Ács Krisztina

Képzelj el egy marék havat, amit a kezedbe veszel. Képzeld el, hogy gyúrsz belőle egy hógolyót. Egy kis formásat, éppen a tenyeredben elférőt. Képzeld el, hogy nem elégszel meg ennyivel és letéve a hóba, egyre nagyobbra formálod, gurítod ide-oda, hogy egyre nagyobb és nagyobb legyen….

A harag és a sértettség pont ilyen.

Van egy kis hógolyónyi a lelkedben, melyet az ego képes egész lavinává növelni. Ahogy növekszik benned a harag, úgy felejted el, hogy az, akit készülsz megdobni a képzeletbeli harag hógolyóddal, mennyi jót tett veled, neked.

Elfelejted, hogy szeretett, tanított, segített neked.

Elfelejted, hogy számíthattál rá. Elfelejted, hogy tíz dologból nyolcszor jó volt, csak kétszer hibázott. De az egod csak és kizárólag arra a két hibára fog koncentrálni.

Hogy miért?

Hogy felmentsen Téged az alól, hogy elismerd, Ő is ember. Vannak érzései, rossz pillanatai, hibái. Hogy felmentsen Téged egy beszélgetés alól. Inkább duruzsol a füledbe, míg a sértettségtől és a haragtól már nem látsz, nem hallasz és az önsajnálaton kívül már nem érzel mást.
Egy kis hógolyót lavinává növeltél. De tudjuk, hogy a lavina kegyetlen. Nem kérdez, nem gondolkodik, nem érez. Képes egész városokat elpusztítani, letarolni. Pont ilyen a haragod.

Elpusztít mindent, ami értékes: szeretetet, tiszteletet, megbocsátást.

Kifordít önmagadból. Egyre több embernek panaszkodsz, csak hogy igazold önmagad. Panaszkodsz és szidod a haragod tárgyát, ezáltal is táplálva a haragodat. A düh természetes lelki állapot. A harag már az egod játéka hozzá. Van egy mondás: Onnan tudod, hogy rosszat tettél valaki ellen, hogy haragszol rá.

Mi lenne, ha elgondolkodnál és átértékelnéd az érzéseid?

Tényleg pusztítani akartál vagy csak megdobni Őt egy hógolyóval? Ki a hibás? Ő, aki talán akaratán kívül bántott meg, vagy Te, aki lavinával pusztítottál el minden normál emberi érzést, ahelyett, hogy tisztáztad volna a sérelmeidet? Kinek ártottál igazán?

Ha igazán meg akarod ismerni magad, ne azt figyeld, hogy mások mit mondanak rólad, hanem, hogy Te hogy beszélsz másokról…

Ács Krisztina

Ács Krisztina

Hasonló cikkek

Nagykorú lettem!

Ezen a napon mindig megállok egy pillanatra és hálát adok, hogy itt lehetek. 2006. március 6-án nyaki verőér és hátsó koponyadaganattal operáltak a Városmajor utcai Érsebészeti Klinikán. Az orvosok sokáig nem vették komolyan a tüneteimet, amolyan női hisztinek mondták, de

Tovább olvasom »

Lélekhatársértés….

Éled az életed. Felkelsz, dolgozol, végzed a dolgod. Neveled a gyerekeid, szereted a társad. Néha kikapcsolódsz, vannak barátaid, van hobbid. Minden kerek és szép. Időnként hálát adsz a sorsodért, örülsz, hogy nem történik semmi. Mert nem történik semmi. Néha unatkozol

Tovább olvasom »

Egy kapcsolathoz

Egy kapcsolathoz mindig két ember kell. Kettő. Mint a társasjátékban. Ott sem játszhatsz egyedül. Kevés, hogy Te szeretsz. Kevés, hogy Te akarod Őt. Kevés, hogy Te mindent odaadnál, feláldoznál, kockáztatnál érte. Mindez kevés, ha Ő nem akarja. Nem akarja, mert

Tovább olvasom »