Mit jelent ez a saját életünkben? Hányszor nem merünk belevágni valamibe, mert félünk, hogy nem lesz tovább vagy vissza kell fordulnunk?
Topogunk egy helyben vagy keringünk, míg egy biztonságosnak tűnő utcácskába nem tudunk bemenni….
Nagyon sokszor hallom és tapasztalom, hogy nem változtatunk az életünkön, mert félünk. Félünk, hogy nem fog sikerülni és a félelem nem valós gondolatokat szül. Nem hiszem, hogy menni fog, nem hiszem, hogy megérdemlem, nem hiszem, hogy fognak szeretni, nem hiszem, hogy egyedül is megállom a helyem, nem hiszem, hogy velem marad, nem hiszem, hogy megértenek….
Mivel a gondolatoknak teremtő ereje van, ha nem hisszük, már meg is teremtettük a kudarcunkat. Mert nem az a baj, ha nem sikerül, hanem az, ha meg sem próbáljuk. Így aztán a jobb élet reményét eleve kudarcra ítéltük.
Látom lelki szemeim előtt, ahogy e sorokat olvasók legyintenek…mert jönnek a magyarázatok, hogy miért nem cselekednek….de ezek a magyarázatok kifogások mind. Megmagyarázása az életünknek. De ha az életünket magyarázni kell, már nem az igazi…
Merjük ledönteni a saját félelmeink útjelző táblácskáit..mi a legrosszabb ami történhet?
