
Életképek
Egy fővárosi piac egyik üres asztalánál lepakoltam a táskáimat és vártam, hogy a Szimpatikus lefussa még a szokásos köreit. Akik ismernek tudják, hogy alapjáraton utálok

Egy fővárosi piac egyik üres asztalánál lepakoltam a táskáimat és vártam, hogy a Szimpatikus lefussa még a szokásos köreit. Akik ismernek tudják, hogy alapjáraton utálok

A munkám során sokszor találkozom önmagukat, a sorsukat szerencsétlennek tartó emberekkel. Olyanokkal, akiknek valahogy semmi nem sikerül. Nincs biztos állásuk, olyan, ahol anyagilag és erkölcsileg

„Nem az az igazi, akivel le tudsz élni egy életet, hanem az, aki egy életen át hiányzik…” – avagy egy keddi beszélgetés margójára… Történetünk messzi évekre

Ülök Édesanyám lakásában és emlékezem. Pár nap és teljesen kiürül, vitték a bútorokat, berendezéseket, háztartási gépeket, tányérokat. Volt, aki természetesnek vette, hogy viheti, volt, aki

Mint egy medúza úgy lebegtem a tengerben. Az arcom épp csak annyira volt kint, hogy kapjak levegőt. Élveztem, hogy nincsenek súlyok, nincs teher, a sós